Várakozás, találkozás, -Kertészkedés-Ünnep, március 15.

Várakozás, találkozás
, "Hej, elfeledem én is a búskomorságomat....
Föltettem életem egy lenge levélre
És én is elmegyek, hová a szél sodor!..."
/Füst Milán/

Mondaná a barátnőm, aki valahol az M3-mason autókázik Hévízről jövet hozzám. Hozzám, nem láttuk egymást 22 éve. Nagyon várom.
Megérkezett. Majd ezer km-t utazott azért, hogy 3 órát beszlgethessünk, sírjunk, nevessünk, emlékezzünk. Az utóbbi időben megrendült a bizalmam a barátságban.Most erőt kaptam, feltöltődtem és meggyőződtem, mégis van igaz barátság. Ritka kincs!
Köszönöm, Gabi!
Kép: Net

Kertészkedés

2018. március 13.
Vissza a naplóhoz

Fáradt vagyok és törődött. Kihasználtam ezt a napsütötte időt és végre dolgozgathattam egy kicsit a kertben. Metszettem, gereblyéztem, ültettem borsót, sárgarépát és zöldséget.
Még szokni kell a mozgást, de majd belejövök, ha Isten is úgy akarja..
Amit igazán várok, az az, hogy túl legyek az ápr. 8-on.Mint a "nép egyszerű gyermeke", akarom modani nyugdíjasa-már nagyon kivagyok a sok porhintéstől, ellenségeskedéstől, napi telefonoktól stb. Nem kívánok mást, csak békét. Olyan jó, hogy ha máshol nem is, de a kertemben földet túrva, etetgetve még a madarakat, lesve a már rügyezni kezdődő fákat,-ott megtalálom.
Szép délutánt mindenkinek!
A bejegyzést írta: Ilona

Március 15.
Ünnep

Évi feltette a kérdést naplójában ki mit kezd a mai napjával?
Nekem nem nehéz megválaszolni: csinálom azt, amit mindig, aztán észre sem veszem, hogy újra este van. Bevallom, én nem szeretem a soknapos ünnepeket. Aki dolgozik, annak bizonyára jól jön egy kis "szabadság". De én azt vettem észre, hogy a sok nap között elveszik az igazán ünnepelendő nap.
Oda akarok kilyukadni, hogy itt olyan csend van, hogy ha az utcában leesne egy tű, tán még azt is meghallanám...
Szóval kezdtem a napot kávéfőzéssel, majd takarítással. Mindent felmostam, míg felszárad, itt pötyögök. Tehetem nagy lelkibékével, mert tegnap megfőztem mára,-mégis ünnep van. Azért délutánra bedagasztottam egy kis pogácsát.Ebéd után kimegyek a kertbe-míg nem esik az eső -és folytatom a tegnap elkezdett és még be nem fejezett metszegetést, ültetgetést. Lassan minden rendben lesz, már csak az előkert és az utca van hátra, de oda most nem megyek ki ünnepi látványosságnak. Mert mégis ünnep van..
Délutántól aztán csak magammal fogok törődni. Mert megérdemlem(?!) :-)
Fürdés, manikür, pedikür, hajszárítás. Majd megsütöm a pogácsát.
Aztán tisztán, lelkibékével és pogácsát rágva letelepedek a TV elé, és megnézem, a többi magyar hogyan ünnepelt. Meghallgatom a nagyok beszédeit, a zengedezést, az ünnepi szónoklatokat.Mert ünnep van..
Istenem, már megint sötétedik! Milyen hamar eltelt az ünnep első napja...
/BI/