vérszívó esti rovarok,
felfordult a világ,tűzcsóvák,
-araszolgatok, mint a rák..
Ily
egész nap fekszem, mint a holt,
plafont bámulok sötétben,
egy pók a hálóját szövi éppen.
Olyan a lakás, mint egy katlan,
ventillátor búg szakadatlan,
szemem vibrál, csorog a homlokom,
oh, mily jó lenne most északon,
egy-egy olvadó jégdarab rám esne,
a felmelegedés nekem jót tenne...
Hahó! Mennydörgés, jön a vihar!
-de csak illuzió, ördögkacaj...
Forró falak közt tovább fekszem,
s ringatom magam reménységben,
talán majd holnap lesz enyhülés,
kiszabadít börtönömből egy lehülés.
A kókadó virágok felemelik fejüket,
Uram, egy csendes esővel
áldj meg bennünket!
Bartha Ilona
Kép: Google
