2018. július 13., péntek

Péntek 13

Ma péntek van és 13-ika van!

Én már évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy nekem ez a nap azért is szerencsés lesz! Ez onnan ered, hogy apám-aki nagyon babonás volt, az összes fekete macskát száműzte a házból. Csak e miatt a nap miatt!
Fel a fejjel! Legyünk optimisták! Most azt mondom, igenis, szerencsés vagyok! Ma például már nagytakarítást csináltam az egész házban, kiporszívóztam,  mindent felmostam. Mi ez, ha nem szerencse? Tudjátok Ti, hogy az én koromban hányan örülnének ennek a tevékenységnek? De nem tehetik, mondjuk egészségi okok miatt.Tehát szerencsés vagyok, mert még tudok porszívózni. Igaz-csak úgy megjegyzem-ha le kell közben hajolnom, azért már én is megnézem, mit tudok még ott alant csinálni, ha már egyszer lent vagyok. De akkor is!
Szóval legyünk optimisták, ez is olyan nap, mint a többi, örülhetünk, bosszankodhatunk, de ne bántsuk a fekete macskát! Állatbarát vagyok!
/BI/
Kép: Net
 

2018. július 10., kedd

Hogyan legyünk kevesebbek néhány kilóval

Tegnaap írtam a  ránctalanítási programomról, aminek az volt a lényege, hogy nyugodtan együnk vaniliasodóval leöntött aranygaluskát, mert az az 1-2 kg plusz kisimítja a ráncokat.Persze ez csak a korombéliekre vonatkozik, a fiatalok sanyargassák csak magukat, nekik még nincsenek ráncaik.Ma a zsírégetési programomról akartam írni, ha netalán mégis zavarna valakit az a néhány felszedett kiló, de az élet megkímélt ettől a feladttól...
Ugyanis tegnapra ütemeztem a TESCO-béli látogatásomat, de meggondoltam magam, mert két hatalmas zivatar is követte egymást, így ma indultam neki ennek a "jaj, de nem szeretem" utamnak.Nem is tudom, hogyan lehet valaki szerelmese a vásárlásoknak, mikor engem a hideg is kiráz tőle.
Ilyenkor igyekszem a halmas bevásárlókocsi árnyékában meghúzódni, ha ismerőst látok,  ráhasalok, hogy ne vegyen észre, mert nem mindig van kedvem beszélgetni.
Ma is így tettem, mikor megláttam Borikát, de hiába fedeztem magam, csak észrevett és már messziről integetett. Borikát még a hugomtól "örököltem", az ő barátnője volt, így engem is jól ismert.
-Szeretnék néhány zölségfélét venni-mondtam, mert tegnap bepakoltam aranygaluskából.Megjegyzem, mióta az eszemet tudom-úgy 18 éves koromtól-a súlyom szinte változatlan.Nyurgának teremtett az Isten, így az a csekélyke többlet elvész rajtam. Csakhát a gond ott van, hogy a testem nagyonis nyilvántartja a koromat és hozzákezdett rendezgetni.Ami abból áll, hogy a lábaim mintha vékonyodnának és az onnan elvett izomzat zsír formájában a derekam körüli részre tapadt.
-Nehogy fogyókúrázz, Ica!-intett Borika.
-Nekem van egy jó módszerem! Ha valaki olyannal találkozom, aki számít nekem, behúzom a hasamat, ez mindjárt -4 kg!
Elálmélkodtam, elég fárasztó lehet szegénynek behúzott hassal órákig beszélni valakivel.Dehát a szépségért meg kell szenvedni!
-De Borikám, hol van itt a női egyenjogúság? Mutass nekem egyetlen férfit is, aki nem büszke a "tekintélyére", és vidáman vedeli a sört, miközben dagad a sörhasa.
-Egyébként én számítok Neked? No, akkor csak engedd ki nyugodtan a behúzott hasadat!
Milyen fifikás nő ez a Borika! De nem sokat töprengtem rajta, mert vártak a salátának való alapanyagok.
/BI/

2018. július 9., hétfő

Mitől döglik a légy


Példabeszédem: Az ember mindig nézze meg előbb, hogy mitől döglik a légy és csak azután cselekedjen.
Előzmények: tegnap a légycsapóval a kutya farára suhintottam. Nagyon csodálkozott, mert ilyen még nem történt és nagyon tisztában van vele, hogy ez a fő fenyitési eszközöm, mégha csak a levegőt kaszabolom is vele. Ugyanis megyek az étkezőbe és a kövön gyanus szinezett víz-félét látok, ott álmélkodom, mert még életében nem pisilt be. Ahogy ott méltatlankodom a légycsapóval, érzem, hogy a fejemre csepeg valami. Felnézek, hát a polcról a néhány nappal ezelőtt eltett meggybefőttem leve csordogált.Felforrt, nem bírta a hőséget.
Szegény kutya, hát ilyen anyád van.Meg akartam vígasztalni, de úgy megsértődött, hogy rám se hederített! :)
/BI/

Kép: saját

Ránctalanítás


Ma nagy tettre határoztam el magam..Talán a sok nap miatt-hogy úgy mondjam- mintha szaporodtak volna a ráncaim..Eddig is voltak, hiszen a kor függvénye, de azokat már megszoktam.Viszont egyre újabbak nyomulnak, mint katonák a harcmezőn.Ezért beütemeztem magamnak egy ránctalanító programot.
Mivel bőven termett uborkám, néhányat felszeleteltem és a képemre pakoltam..Vártam, de eredmény semmi..Bárcsak salátát csináltam volna belőle! :(
Végűl döntöttem, szerintem rajtam egyedül a "teltség" segít.Majd egy kis zsírpárna elsimít. Hoppá, meg van a holnapi ebédem: aranygaluka ,vanilia sodóval..Lehet, hogy ráncos maradok, de így legalább dagi is..
A következő program: zsírégetés..Egész jól elvagyok...:)
/BI/