2017. december 8., péntek

Asszociáció Tóth Árpád: Őszi kérdés című versére

Tóth Árpád

Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

Asszociáció
Monoton élet

Ősz végén autómmal suhantam
a főúton, mely mint főér a szívet
kettéosztotta a learatott mezőket,
főtt kukorica ízét éreztem a számban
s láttam, amint egy sertés tengerit túrja a tálban.

Láttál-e már ilyet? Vagy éppen pihensz
fáradtan, munka után a panel negyedik emeletén,
elmerengve azon, hogy túl vagy már életed delén,
ám újra itt az ősz, s te sorsod írása szerint tengsz-lengsz,
álmaidban valami új változásban reménykedsz...

Ha vége a robotnak, elfásultan zötyögsz
buszon vagy villamoson, majd leülsz
néhány percre a parki padra, gondolataidba merülsz.
Miért fáj ez a monoton élet? Halkan nyögsz,
majd felállsz,- idő, míg hazatalálsz.

Álmaimban őszi estén a csillagokban jártam,
de a kép összetört, didergő kutya vonyított.
Lezuhantam. Megmaradok? Még a hideg is kirázott!
S a hajnali ködszitálta sugarak ott bolyongtak
a szélzörgette kopasz fa ágai között...

Bartha Ilona

2017. december 3., vasárnap

Esti séta

E tél friss havas estéjén
-Advent első vasárnapján-
kutyámmal bandukolok az út szélén,
fehér a drótkerítés rácsa a kis közben,
a járdalapokon totyog a léptem,
fekete nyomot hagy. Örültem.
Szűk kis én-világomban a köddel
gomolygott bennem a leülepedett csend,
érzékeimben halk szimfónia zeng..
Jó érzés ez a békesség, az utcalámpa fényében,
-mint ezer pillangó, hópelyhek lebegnek,
majd rámszálltak tisztán, fehéren,
beborítanak csendes várakozással,
miközben utamról lassan hazaérek.

Te tőlem messze is tudod, mit érzek...

Bartha Ilona
Kép: Net