-Advent első vasárnapján-
kutyámmal bandukolok az út szélén,
fehér a drótkerítés rácsa a kis közben,
a járdalapokon totyog a léptem,
fekete nyomot hagy. Örültem.
Szűk kis én-világomban a köddel
gomolygott bennem a leülepedett csend,
érzékeimben halk szimfónia zeng..
Jó érzés ez a békesség, az utcalámpa fényében,
-mint ezer pillangó, hópelyhek lebegnek,
majd rámszálltak tisztán, fehéren,
beborítanak csendes várakozással,
miközben utamról lassan hazaérek.
Te tőlem messze is tudod, mit érzek...
Bartha Ilona
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése