Írj valami szépet-biztatom magam,
de kint olyan szürkeség van,
próbálom szívemmel nézni a tájat,
s lelkemmel zölddel színezni a fákat...
látok egy sziklát, réséből kibújt egy kék virág,
de a sötét felhő rászórja a párát,
s újra-és újra csak a szürkeség árad.
Menj már-küldeném-intenék utánad...
Ó, bárcsak ittlennél, mosolyt fakasztanál,
s akkor írhatnék valami szépet, elvarázsolnál,
lobogna a szeretet tüze,
mint kandallódban az égő fahasábok fénye!
Kit érdekelne akkor a szürkeség,
ha kezeddel kezemet érintenéd..
kép: Net.
