ahogyan ontja a sok mámorító illatot.
Langyos eső után nyári hajnalon van- e jobb dolog,
mint a csalitban csalitkázni, bokrok alján az avaron
gombázni, s tudni, hogy a rothadó fából, taljból
hogyan lesz a csoda, e kicsi növény,
melynek utánozhatatlan az illata.
Vagy futni a réten, a vadvirágos szőnyegen,
zabolázatlanul, mint csintalan nyerítő csikó,
szeretnék beleharapni a levegőbe,
fürödni a napfényben, mert a tüdőbe
úgy ömlik az illatok kavalkádja,
mint folyók a tengerbe.
Óh nyár, tavak, vizek, kutak! Elvarázsolnak!
Van a telkemen egy ásott kút, a vize nem iható,
de verejték-csurgató munka után fürödni benne olyan jó!
Sokfelé "úszkáltam" már a világban, de ilyen víz-illatot
még sehol nem találtam...
Néha délután, mikor összejön a társaság,
előkerül a házi pálinka, a bor és a bogrács,
izzik a parázs,-milyen az ember, feledi a virág illatot,-
ilyenkor még a büdös füst is ad zamatot,
áhítattal szippantja a sistergő hagyma-és hús szagot,
hiszen gulyás készül, mely meghódította a világot...
Az utcai fronton van egy hatalmas babér bokrom,
olyan nagyra nőtt,-gondoltam-megritkítom,
de a kora nyári időkben, mikor virágzik, átható illata
betölti a teret, s úgy örül az utca kicsinye és nagyja,
a kitárt ablakokon az illat besurran a szobákba..
Kora-esti órákban, mikor a nap már nem küldi a meleget,
végigmenve a fűszer-és gyógynövényekkel teli ágyások mellett,
a zsálya, rozmaring, bazsalikom, kapor ontja az illatát,
a lila levendula rám köszön: nyugodalmas jó éjszakát!
Az izsóp és a kamilla is rábólint: szép álmokat, aludj hát!
Néha az illatok beszélnek hozzám,
a meggy, cseresznye, szilva és barack fám,
a gyümölcsökben benne zsong az egész nyár,
s kamrámban üvegekbe zárva alszik a nyári illat tár..
Mikor az ősz átveszi a nyár uralmát,
a krizantém akkor kezdi nyitogatni szirmát,
gömb fejükkel az égre tekintenek,
szél viszi az illatokat s üzenetet: égiek
a nyár elmúlt, de az élet tovább megy..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
