2016. március 5., szombat

A VONAT

Száguld a mozdony a síneken,
hozzákötve vagonok sora,
robognak, mint évek az életen.
mögöttük kín-keserves napok pora.
A vonat csak dübörög előre, acélsinek
korlátozta célirányos útján,
talpfák rezegnek a kerekek alatt,
szabadulnának, de csavarok szorítják...
Egy-egy állomáson dübörögve megáll,
van, aki fel- vagy leszáll,
néha átrobog az állomási padok előtt,
olykor éles füttyel jelzi, vigyázat, jövök!
Egyszer láttam, amint elsuhantunk,
te a peronon álltál,-vagy látni véltelek,
de a ködös pillanattal elszálltál...
Aki az első vagonokban ül, előre láthatja,
hogy a nagy táj-térképen merre vezet útja,
de a hátsó vagonokból csak az elhagyott út dereng,
hol van az előre?-s az utas bizonytalanul mereng.
Ki akarok szállni!-kiáltotta valaki,
s meghúzta a vészféket,
a fékező vonat velőtrázó sikolya
ott rezgett a síneken, mint az ember szemében
a bódult tétovaság, mert számára
az út véget ért, nem volt tovább...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


2016. március 4., péntek

METSZÉS

Bizonytalankodik a nap,
mint aki maga sem tudja,
küldjön-e tavaszi sugarakat.
Aztán megcsiklandozza a szeleket,
elhessegeti a komor felhőket,
s e kis ragyogásban a tenni akarás
erőre kap, hisz' a szőlő, a fák
úgy várják már az új ruhát.
Metszegetek, lágyan simogat a szél,
a körtefáról egy galamb turbékolva
hozzám beszél...
szeméből biztatás sugárzik,
mintha csak te néznél,
lehajtom fejem, érzem, itt vagy velem,
s ahogy haladok a sorban,
lábad nyomát keresem, hol van?
Ekkor a galamb lendülettel elrepül,
folytatom a metszést, de már
hazajáró lelked nélkül.
Ha majd virágozni kezdenek a fák,
a méhek zümmögésében
hallani fogom hangod,
mert évről-évre így van ez,
ez az én s a te tavaszod...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


2016. március 2., szerda

Én csak vagyok

Szonett 11.
Tavasz van, minden úszik a napfényben
De én az árnyékban tengődöm régen,
Lent és még az alatt is, nagyon mélyen
Vagyok, élek a sötétben,reményben.


Éjszaka belopóznak a démonok,
Egyedül vagyok, reszketek és félek,
Szivem meg-meg áll, életet remélek,
Egyre izzadok, gyötörnek rémálmok.

Lentebb vagyok, mint annyiszor már voltam,
Az ördög is csak játszik, nevet rajtam,
Miért vagyok még? Jó lenne nem lenni.

Mint erdei vad, ha hurokba akad
Menekülnék, de a hurok nem szakad.
Szeretnék a világomból kimenni.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2016. március 1., kedd

Értetlenül

Julika egy végtelenül kedves, egyszerű munkásasszony volt. Nyugdíjazásáig a közeli fonógyárban dolgozott. Egy kopottas pesti bérház második emeletén lakott unokájával, Péterrel, akit kisgyermek korától fiaként nevelt nagy szeretetben, miután a lánya rák betegségben elhunyt.
Péter nagyon jó gyerek volt, kitanulta a géplakatos szakmát, serényen dolgozott a gépgyárban. Julikáék nem éltek nagy lábon, de mindenük megvolt. Aztán  Peti elveszítette az állását.
Egy nap odaállt Julika elé, mondván, külföldre megy dolgozni.
A repülőtérre a szomszéd Pisti vitte el őket. Visszafelé Julika csak töprengett, úgy érezte, ő egyáltalán nem érti már ezt a világot.
Mikor még ő dolgozott, az "átkosban"-biztos volt a munkahelye,  egyszer még a Balatonnál is nyaraltak a férjével szakszervezeti beutalóval, a gyárban nagy ünnep volt a nőnap és azok a május elsejék, a felvonulások,  vidám majálisok! Igaz, a fölötte lakó Erzsike gyakran mesélt Recskről és a gulágról is, de Julika nem sokat törődött a politikával, ő jól érezte magát itt a bérházban is.
Aztán , mikor 89-ben jöttek a változások, Julika csak azt értette, hogy ezután minden más és jobb lesz, mert a nép lett az úr . De ő azóta is úgy látja, hogy nem lett jobb, sőt az egyetlen örömét, a vasárnapi sétákat is abbahagyta, nem mert kimenni, mert az utcákon elégedetlen emberek tömege méltatlankodott, demonstrált, hol csendben, hol zajosan. És most az unokája is elment...
Julika 82 éves volt és nemrégen kaptam a hírt, hogy meghalt.
Meghalt úgy, hogy semmit nem értett a világból és nyitott szemében megdermedt a csodálkozás és értetlenség.

TÁRS_A_DALOM

Hajnalban, mikor felébred, a dobozokat összehajtja,
takaróját és rongyait a pince sarkába dugja,
jó emberek megengedték neki, a pincében aludjon,
hogy a hideg téli mínuszokban csonttá ne fagyjon,
majd,-hogy az utca képet ne zavarja, leül a ligetben egy padra.

Az ember alapvető joga, hogy fedél legyen felette,
otthona, mely hazavárja s gyermekeit nevelje,
de nincs munkája, pénze, csak óriási hitele,
itt a tavasz, a márciusi virágzás s a kilakoltatás,
mellette ül majd a padon száznegyvenezer sorstárs...

S amíg migránsok hada, nincstelen millió özönlik Európába,
itthon kockásinges tanulók mennek iskolába,
tehetetlen öregek és betegek magukra hagyatva,
nő a szegénység és sokaknak vagyona,
s nem tudni, ki földjén terem-e majd búza.

Beteget hoztak a kórházba, magas a láza,
influenza lenne, attól szökött fel a vérnyomása,
vagy az össze-visszaságban heves szíve dobogása?
A pontos diagnózishoz orvos és műszer kellene,
ó, társ-a-dalom, valaha meggyógyulsz-e?



B Ilona Tóthné
Kép: Net

HAVI JÁTÉK EREDMÉNYHIRDETÉSE
Szervusztok kedves Csoporttársak!
Óriási örömmel követtem ezt a havi játékot.
El kell, hogy mondjam, nagyon sok kiváló társadalom nevelő verset olvastam. Megfordult a fejemben, ezt vajon miért nem teszitek naponta. Itt térek rá a novellákra.
Kiváló művet alkotott Horváth János Kislord. 15 pontot és egy oklevelet kap Metamorfózis c. novellájáért, valamint Mi akartuk...c. társadalom nevelő verséért.
Nem maradt el mögötte B Ilona Tóthné Értetlenül c. novellája, valamint Társ-a-dalom c. verse, melyek szintén 15 pontot értek el egy oklevél kíséretében.
Őt követte Kocsis Erika Szomorú tanár úr c. novellája, valamint Mi vár? c. verse, melyeket szintén 15 ponttal és egy oklevéllel jutalmaztam.
Majd végül, de nem utolsó sorban Széll Magdolna Napfényre vársz c. novellája és Ízlés, ma c. verse, szintén 15 pont és oklevél a díja.
Mivel ezek a művek érték el a legmagasabb pontszámot a zsűri döntése alapján, itt szeretném megjegyezni kedves Irén Szabó Becherer és Katalin Rencsisovszky, ti is zsűriztetek már, és biztos vagyok benne, hogy fogtok is, ott a nevetek köztudott volt, nálam a zsűri anonim, s ha egyszer titeket kérlek majd, a ti neveiteket sem fogom majd kiírni.
Na akkor folytassuk tovább.
Özvegy István rendkívül jó társadalom nevelő verset írtál Érzéketlen társadalom címmel, a novella is megfelelt a követelményeknek, de a zsűrinél valamiért nem érte el a kellő hatást. 14 pontot értél el István, arra kérnélek, neveld a társadalmat, jól csinálod.
A zsűri döntése alapján 10 pontot értek el:
Mária HS, Irén Szabó Becherer, Tünde Havellantné Szerencsés, Timea Hennel és Jutka Andrásné Zvolenszki.
Itt kiemelném Irén Szabó Becherer Szó-mágia és Tünde Havellantné Szerencsés Anya, gyermeked érted kiált! c. versét. Annyit fűzök hozzá, hogy Irén novellája - mondanivalója tekintetében - szintén az élvonalhoz tartozott, ám messziről kikerülte a szabályt.
Ezen kívül, neveljetek társadalmat versben, mert mindenkié egy kis gyöngyszem volt. Köszönöm, hogy velem játszottatok, a következő havi játékon nagyon sokat könnyítek.
 Sándor Turza
 

2016. február 28., vasárnap

Dúdolj el egy dalt

Ha azt érzed, az élet meggyötört,
belefáradtál mindenbe, nincs örömöd,
letargiába süllyedve nézel magad elé,
s már utad sincs a remény felé,

dúdolj el egy dalt.

Mikor a téli lucsokba beragad a lábad,
a gomolygó ködben nem hagyod el házad,
s a kandalló tüze sem melegít már,
ha elmégy, nincs, aki visszavár,

dúdolj el egy dalt.

Ha koldust látsz a sarkon, sírva fakadnál,
s még maszkban sem rólad szól a farsangi bál,
magányod tüskéket növeszt lelkedben,
az idő is semmivé válik kezedben,

dúdolj el egy dalt.

Dúdolj el egy dalt, hisz közeleg a tavasz,
a róka is kibújik vackából, a ravasz,
szétfutnak a felhők, fák, bokrok rügyeznek,
s a kis kék ibolya új színt ad létednek..

dúdolj el egy dalt,
mikor az ibolya kihajt...

B Ilona Tóthné 
27 György Zoltánné, Nagy Ildiko és további 25 ember/2017,02,27/