Tavasz van, minden úszik a napfényben
De én az árnyékban tengődöm régen,
Lent és még az alatt is, nagyon mélyen
Vagyok, élek a sötétben,reményben.
Éjszaka belopóznak a démonok,
Egyedül vagyok, reszketek és félek,
Szivem meg-meg áll, életet remélek,
Egyre izzadok, gyötörnek rémálmok.
Lentebb vagyok, mint annyiszor már voltam,
Az ördög is csak játszik, nevet rajtam,
Miért vagyok még? Jó lenne nem lenni.
Mint erdei vad, ha hurokba akad
Menekülnék, de a hurok nem szakad.
Szeretnék a világomból kimenni.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Egyedül vagyok, reszketek és félek,
Szivem meg-meg áll, életet remélek,
Egyre izzadok, gyötörnek rémálmok.
Lentebb vagyok, mint annyiszor már voltam,
Az ördög is csak játszik, nevet rajtam,
Miért vagyok még? Jó lenne nem lenni.
Mint erdei vad, ha hurokba akad
Menekülnék, de a hurok nem szakad.
Szeretnék a világomból kimenni.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése