Valós képek és remények,
az ember fényeket kerget,
álmokat űz és kesereg.
Minden nap előről kezdem,
a sors szüntelen játszik velem,
furcsa világban létezem,
sors tengelyén folyik életem..
Néha fürdöm napsugárban,
vagy meghúzódom az árnyékban,
lassú vízben úszik magányom.
túl messze él a családom..
Lehetek boldog a világban,
vagy bika vagyok az arénában?
Döfnek, szúrnak,-fájjon még,
mielőtt a végzet felemészt..
Bárhogy is van, én harcolok,
a nincsmibe is kapaszkodok,
csak a vérem ne csorogjon,
áldás legyen minden napon..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése