2019. október 16., szerda

Elpattant húrú hegedű

Ez ugyan gitár, mely szintén a sarokban lóg már, emlékeztetve jó apám keze munkájára s a rajta játszott sok szép melódiára...

Elpattant húrú hegedű

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit.


Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit,
Poros testét még ezer dallam fesziti.
Hol van a kéz, mely húrjait penditi?
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit.

Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit,
Szép lány ablaka alatt cigány húzta a vonót,
Nevető,reszketeg, szerelmes hang szólt,
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit.

S a szerenád adta égő vágy egekbe repit,
De a hang jajgatva sir és zokog, mégis lágyan,
Rezgő nyárfa alatt búcsúzva halkan,
Kicsalva gyászolók fájdalmas könnyeit.

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Szükség lenne még vig hegedűszóra,
Mikor a dal közösen, egymásért hangzik..
/BI/
Kép:saját


Lesz még egyszer lágyan szóló hangja, Továbbiak

B Ilona Tóthné: Elpattant húrú hegedű
poet.hu
B Ilona Tóthné: Elpattant húrú hegedű
Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik / Csendes magányban az életről álmodva, / Lesz még egyszer lágyan szóló hangja...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése