Délután kicsit kisütött a nap és bár mára ablakpucolást terveztem, csak
terv maradt, mert gyorsan kimentem a levegőre, minden kis fényt ki kell
most használni. Azért tréningeztem is egy kicsit, fát hasogattam.
Közben szét is néztem a kertben és elhatároztam, a madáretetőt néhány
méterrel odébb teszem, mert reggel, mikor kinéztem az alakon,
észrevettem az etetővel szembeni bokor alól kikandikáló macskafarkot,
amint ide-oda félkörívben mozgatja. A teste a bokor alatt volt, így azt
gondolta a kiskoma, hogy nem látható. Szóval biztonságosabb lesz az
etető a körtefa mellett, mert vészhelyzetben rögtön rá tudnak repülni a
madarak. Milyen jó lesz!
Mikor bejöttem, kinéztem, elámultam. Az összes madár ott ült a kerítésen és bánatosan nézték az etetőjük régi helyét. Ott gubbasztottak, talán megsértődve.Elmosolyodtam, mert rájöttem, még a madaraknak is van emberi tulajdonságaik.. Egyszóval olyanok, mint én. A "megszokások emberei!"
/BI/
Mikor bejöttem, kinéztem, elámultam. Az összes madár ott ült a kerítésen és bánatosan nézték az etetőjük régi helyét. Ott gubbasztottak, talán megsértődve.Elmosolyodtam, mert rájöttem, még a madaraknak is van emberi tulajdonságaik.. Egyszóval olyanok, mint én. A "megszokások emberei!"
/BI/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése