Te vagy nekem a patak

A patak olyan, mint az élet, cso

rdogál csendesen medrében, hol fénylő napsütésben, vagy jégpáncél alatt haldoklik télen. De folyik mindig előre, kavicsokat csiszol, felszinét olykor vihar fodrosítja, zavaros örvényeket kavarva dobálja a hullámokat, aztán lecsendesül, végül zuhatagként alámerül, vagy befut a vételen óceánba... . Te vagy nekem a patak, és én esténként imádkozom, az örvények el ne kapjanak. Csordogálj csendesen, sugárzó fényben, partodon hajladozzanak a nádak, integessenek ringó árvalányhajak, szemed- legyen barna vagy kék- ragyogjon sokáig, mert az élet szép!