Mily parány az ember a hófedte csúcson
egy jégcsepp csupán, semmi a horizonton,
ahol a kék ég és a föld összeér,
nem látszik más, csak a végtelen tér.
De a Föld kerek, se vége, se hossza,
a Mindenség van itt egybeolvadva,
lent a végeláthatatlan mélység,
fenn vonuló felhők takarta kék ég,
közöttük jéggé dermedt életek,
jégcseppenként hegyet emelnek.
Olyan ez a táj,mint az ember élete,
csak egy rossz lépés és lezuhan a mélybe.
De lentről látni a fénylő csillagokat,
s ha erőt gyűjtesz, megmászod a falakat,
mikor a Föld fordul, felhőkre felülhetsz,
s láthatod a le utat, melyet elkerülhetsz.
Egyszer fenn, egyszer lent, a jégcseppek
összebújt testek, fázósan hegyet ölelnek,
s a hegyek felsóvárgó csúcsait beragyogja
valószínűtlen fényével távolról a nap..
B Ilona Tótné
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése