a nap színű levelek is törött szárnyú lepkeként lebegnek,
s alászállnak, mint fénytelen merengő hangulatom,
de a nap,- ha néhány percre is majd letekint,
s bujálkodik az őszi széllel odakint,
méla rosszkedvem is a sugarakkal elrepül,
a mélabú lanyhul, s kedvem lassan felderül
de újra itt az este, sötét az ég alja,
röpke reményemet a fényre az éj tovahajtja..
vajon a fecskék megérkeztek már második otthonukba?
B Ilona Tóthné
Kép:net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése