gurul a nappal, mint a cseppek
pórázt tartó kezemről,
spriccelnek a percek,
mikor a kutya megrázza magát,
s bundájából esőgyöngyök repülnek.
Fázósan gombolom össze esőkabátom,
kutyám ficánkol és elmosolyodom,
mert e furcsa pillanatban szívemben
Vivaldi zenéje zsong, ó nem
a sáros ősz és hideg tél,
hanem a tavasz,
s az utca nedves kövein
árnyékvirágokkal játszik
az utcalámpa fénye...
Lelkemet tisztára mosta az őszi eső...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése