megtörte már a munka, az élet,
ifjú kortól éveken keresztül
művelte a földet, szántott, vetett.
Hű párja mindig fogta a kezét,
hajnaloktól estre elhalóan,
együtt húzták az élet szekerét
nap ragyogásban, olykor homályban.
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
s tavaszi zápor fűszere a földnek",
féltő mosollyal tárta ki két kezét,
s rigó füttyentett nyűtt szívének..
Az idézet Shakespeare 7. szonettjéből való
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése