ZAVAROS IDŐK

Zavaros nappalok, fogvicsorgató hangok, robbanások, dörgések, sötét tüzek, rommá dőlt épületekből elszabadult gomolygó lángokat fúj a szél... Díszes asztalnál ember beszél, egy másik ember kezében mikrofon és elszántan buzdít! Az utcán romos kövek között anyja ölelő karjában egy gyemek felsír... Menekülő asszonyok, lányok, gyermekek és a maradó férfiak szemében könnyek. TV szórja éjjel-nappal a híreket szét s a világ figyel: szomszédunkban háború dúl és nem tudni, hogy e fájdalmas dübörgés hová fajul, meddig még, mi lesz a vég. . Emberek, nem volt elég? . Sötét és hűvös az éjszaka, a kályhában elégett fahasábok hamva, szörnyű hangok viszhangoznak az álomba' s mikor megvirrad, fény hatol a szobába. Fény, ó fény, takarj be, világíts a tudatokba, lelkekbe, s a világon ne legyen más csak csendes, halkszavú béke, béke! /BI/