Bjutiful- mondattad velem már vagy tízszer,
s én fáradtan rebegtem, dacoskodott bennem a kényszer,
homlokod haragosan megrándult, nekem folyt a könnyem,
miért oly fontos ez, akkor még nem értettem...
Szeretlek, lányom,-bárcsak te mondtad volna, csak egyetlen egyszer,
de a szó ott repült Brooklyn utcáin, a szeméttel...
Tudom én, az életed is értünk adtad volna,
mikor beteg voltam, szaladtál az orvoshoz, vittél a karodban,
símogatott a tekinteted, ha jót tettem, s fricskát nyomtál a fejemre,
vígasztaltál, mikor csalódtam a szerelelembe'.
Mégis oly magányos voltál, mint a falkától elűzött farkas,
ma már tudom, a kor tett azzá, -nem lesz baj, ha hallgatsz.
Te is a szülőktől örökölted a zárkózott csendet,
kik verejtékkel öntözték s csak az áldott földnek mondták: szeretlek.
Utolsó leveledben, amit a korházban angulul írtál, az állt: "the life is beautiful",
s néha, ha olvasom, a lelkemben még ma is harc dul...
Bárcsak egyszer is mondtam volna neked apám, hogy mennyire szeretlek,
de az örökölt gének mindig elnyomták a hangos érzelmeket...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése