RÉVEDEZÉS

Révedezés

Miért tűnődök szüntelen
s valami miért sir bennem?
Régen volt önmagam
mint egy megszakadt dallam
bizonytalan jelenlegi énem,
mely oly merev, nesztelen,
hangtalan tűnő napok.

Felrémlenek a levendulamezők,
illatos nyári legelők,
tölgyfaerdők suhanó lüktetése,
talán szivem boldog remegése,
a vérem zubog, mint a patak.
Emlékek a hajdani létből,
ifjúságom boldog idejéből.

Látom a költöző madarakat,
amint V alakban szállnak,
a fecskéket az eresz alatt
piciny csőrükben fűszálakból fészket raknak,
s lenézve az avasi kilátóból
ott nyújtózik a város a mélyben,
kopott macskakövein elhalón kopog léptem.

S mikor felhangzik a deszka-templom harangja,
úgy sir valami bennem, feltör a fájó sejtelem
eltűnt, homályba veszett már régi létem.
Talán ott van az esőcseppben egy levélen,
mely lehullik s felszárad, mint könny a szememben.
Bár kuporgatom még az el-el szökő képeket,
a dal egyszer véget ér és a könyörtelen idő betemet..

Ilona Bartha Tóth

Kép: Net