Az évek

A meggyfa tetejére akasztottam sok-sok évet,
ott lógtak, mint öreg obsitos kabáján az érmek,
nem árulom el, mennyit, mert kit érdekel?
-elég, ha én tudom, míg nem felejtem el...
Ma létrára másztam, azt gondoltam,
levágok belőle néhány ágat,
megrítkítom őket, csökkentem számukat.
Már a létra is ingott allattam,
eltüntem a lezuhanó ágak lombjaiban,
egy-két faág a húsomba mélyedt,
mintha mondanák: -egy vagyok veled.
Piros véremmel a könnyem is kicsordult,
meghatódtam, a becsületem nem csorbult,
no lám, van, ki ragaszkodik hozzám,
az évek, ó, az évek, nem tagadhatom le,
rátelepedtek testemre, lelkemre..

Bartha Ilona
Kép: Google