a tálcában lévő testet,
úgy boncolgatom magamban
az érzelmeket.
Mert valahol, valami hiányzik!
Nézzük csak,-félve tapogatom a szívet
(te nem látod, tán' nem is hiszed).
Érzékeny szerv, benne az élet lüktet,
kordában tartja a vékonyka ereket,
s azok, mint szorgos rabszolgák
az éltető nedvet szállítják,ontják.
De a főverőér hirtelen azt mondta,
hagyjatok egy időre magamra...
Az érzelmeim összekúszálódtak,
mint testben az erek. Most mit tegyek?
Valami hiányzik, döntenem kellene,
körülfon a bizonytalanság, hová, merre?
Hiszen az erek is,-további dolgukat nemtudván,
a vért a testben szerte-széjjel szórják...
Rendet teszek majd magamban,
csak találjam meg az okot,
mégsem lesz már semmi olyan,
mint azelőtt volt...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése