Tehetetlenség

"Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. Gondol és vigyáz rá. Akit nagyon szeret. Gondolataival. Érzéseivel. Szívével. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel."
(Csitáry-Hock Tamás)

 tehetetlenség

lassan megszelidül várakozásom
helyét a vágyakozás méla búja tölti be
s mindkettő belezúdul a meredekpartú folyóba
tehetetlenül hömpölyög, keringve az árban...
ennyi volt hát? -még el semkezdődött s már vége
bizalomért ne menj az üzletbe
ott nem kapható,-mondhatnám, de minek...
résnyire nyitott ajtón nem férek be
én kitártam kapumat szívembe'
meredten néztem, amint egy varjú szemez velem
-okos madár, nem károg, de csőrében tartja
a lelkemből kitépett reményvirágot,
végre megszólal: kár, kár,
elrepült, nem is látom már
majd holnap, mégis várok még
összeszorul a torkom....sírhatnék...

/BI/
Kép: Net