2018. január 9., kedd

Lélekdícsérő, XII. szonett


/Aranycsillag Irodalmi és MűvészetiCsoport
3.szonettkoszorúból/


A lélek nem más, mint Isten szikrája,
lángolva élni, Isten kegyelméből,

földi létben szeretve lenni szívből,
nem belefúlni reménység árjába.

Legyen minden nap lelkünkben szeretet,
s este, ha kinyitom ablakomat,
az égi sötétben látom az arcodat,
lélektükrömben illatok közt lebeg.

Minden gondolatod, kis mozdulatod
tükör- mutatja belső világodat,
a hitedet, mely szerelmed nektárja.

Ne hullócsillag legyen szerelmünk,
mennyei húrokon pendüljön lelkünk.
Testünket égi fénye dajkálja.

Bartha Ilona
Kép: saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése