2018. január 9., kedd
Lélekdícsérő, XII. szonett
/Aranycsillag Irodalmi és MűvészetiCsoport
3.szonettkoszorúból/
A lélek nem más, mint Isten szikrája,
lángolva élni, Isten kegyelméből,
földi létben szeretve lenni szívből,
nem belefúlni reménység árjába.
Legyen minden nap lelkünkben szeretet,
s este, ha kinyitom ablakomat,
az égi sötétben látom az arcodat,
lélektükrömben illatok közt lebeg.
Minden gondolatod, kis mozdulatod
tükör- mutatja belső világodat,
a hitedet, mely szerelmed nektárja.
Ne hullócsillag legyen szerelmünk,
mennyei húrokon pendüljön lelkünk.
Testünket égi fénye dajkálja.
Bartha Ilona
Kép: saját
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése