mert szirmaitok nem hullottak még a földre,
mint a sárguló őszi levelek.
Sőt- a lágy őszi napsütésben új bimbók születtek,
kinyiltak, illatot leheltek haláltusa helyett...
S most leesett az első hó, fehér leplet terített rátok,
de sápadó rózsa-fejetekkel onnan is kikandikáltok.
Szinte hallom amint suttogjátok: nem hagyjuk magunkat,
lehet, hogy most meghalunk, de tavasszal majd
újra láthatjátok pompás virágunkat...
A rózsák mindig újra születnek...
/BI/
Kép: saját, ma készült
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése