Fohász

Itt járt a múló idő
Oly nesztelen jött,
Észre sem vettem
Pszt...Súgta halkan
S mint egy sóhaj
Messze tovalebbent
Én maradtam egymagamban
Sűrű ködben tétován bolyongva
Keresgélek a kusza zűrzavarban
Rejtőző emlékek közt kutatva.
Átlépve a múlt kapuján
Ti jöttök felém fényárban
Kiket úgy szerettem hajdanán,
Létetek megszűnt itt a földön,
Nem vagytok már
Testetek por.
De lelketek itt bolyong
A fényben és sötétben
A hulló levelekben
Ott vagytok a csillagokban
Az óceán vizében
A felhők közt repülő sasban
Havas hegyeken,
Fénylő napsütésben
És itt,a kezemben égő
Gyertyafényben.
Hálatelt szivvel fordulok hozzád,Uram.
A legnagyobb ajándék,mit adhattál nekem
Fájdalmasan szép,gyötrő életem.
Áldásod kérem én Istenem
Azokra is,kik már nem élhetnek velem.
/BI/

deviantart.com

Obsecration

Bartha Ilona: Fohász