Rózsa mellett mentem el,
tövise átszúrta bőrömet,
vérem azonnal kisercent
szemem megtelt könnyel.
A sós kis csepp ajkam
szegletében megrekedt,
s én ott a kertben úgy éreztem
az óceán egy cseppjéből lettem.
Homokos partra sodort a szél,
rajtam nap sugarai ragyogtak,
a mindenség ölelt körül,
s évmilliók periódusán át,
ami az óceánból megmaradt
bennem, az a kis könnycsepp
a szememben, mely arcomat
szántva végigfolyt testemen..
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése