Naponta kérdezem magam:
lehet-e még reményem, vágyam?
Mert van, amikor a szív bőszen buzog,
tam-tam,pergő ütő veri a dobot...
Viharvert napokon viszont alig dobban,
de nem csoda ez az én koromban.
Vágyak?- Ugyan, örülj, hogy élsz,
nincs már bennem semmi félsz,
megalkudtam magammal,
megbékéltem sorsommal...
Fáradt csendemmel összebújva
nesztelen múlik az idő,
csak álmodozom arról, esendő
kis életemben legyen még néhány év,
testemet ne kínozza gyötrő szenvedés.
Nem vágyom már nagy dolgokra,
legyen utódaimnak jó dolga,
előttük még ott van az egész élet,
ne veszítsék el soha a hitet...
Adjon Isten nekik mindig kenyeret,
s fejük felé biztos fedelet.
Ha ez vágy, akkor legyen az,
Jöjj el még, szép tavasz!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése