Zsu története
2012. november 27.
Zsu története.
Eddigi életem során sok érdekes emberrel találkoztam. Valahogy mindenkiben találtam valami szerethetőt, csodálnivalót. De talán a legcsodálatosabb Zsu volt.
Zsuval még általános iskolában jártunk együtt, sokat beszélgettünk, már akkor is szerette a földrajzot. Később elszakadtunk egymástól, a világ "két sarkába" kerültünk, így csak levelezéssel tartottuk a kapcsolatot. Úgy hallottam, hogy állandóan utazgat, szinte bejárta a világot. Kicsi, törékeny nő volt és el nem tudtam képzelni, hogy a sok utazáshoz honnan veszi az energiát.
Mikor én is készültem valahová, ő levélben mindég részletesen leírta, hogy az adott országban mire figyeljek, milyen szokások vannak, mit érdemes megnézni, melyik étterembe térjek be, ha valami helyi specialitásra fáj a fogam. Valóban nagy hasznát vettem ezeknek a tanácsoknak.
Nemrég hallottam, hogy meghalt. Váratlanul ért, bár előtte írta, hogy nem érzi magát túl jól.
A minap találkoztam a lányával és megkérdeztem tőle, hogy az anyukája talán csak nem valami vírust szedett össze valamelyik útja során?
Marika, a lánya tágra nyílt, csodálkozó szemmel nézett rám és azt válaszolta: -Anyukám? Hiszen ő még az országhatárt sem lépte át egész élete során! Kiderült,hogy súlyos beteg volt, alig tudott járni és az utolsó éveit tolókocsiban töltötte.
Akkor én ott a bevásárlóközpontban megmerevedtem és nem értettem, miért néznek rám az emberek olyan furcsán. Mert csak álltam és a szememből patakzottak a könnyek...
Eddigi életem során sok érdekes emberrel találkoztam. Valahogy mindenkiben találtam valami szerethetőt, csodálnivalót. De talán a legcsodálatosabb Zsu volt.
Zsuval még általános iskolában jártunk együtt, sokat beszélgettünk, már akkor is szerette a földrajzot. Később elszakadtunk egymástól, a világ "két sarkába" kerültünk, így csak levelezéssel tartottuk a kapcsolatot. Úgy hallottam, hogy állandóan utazgat, szinte bejárta a világot. Kicsi, törékeny nő volt és el nem tudtam képzelni, hogy a sok utazáshoz honnan veszi az energiát.
Mikor én is készültem valahová, ő levélben mindég részletesen leírta, hogy az adott országban mire figyeljek, milyen szokások vannak, mit érdemes megnézni, melyik étterembe térjek be, ha valami helyi specialitásra fáj a fogam. Valóban nagy hasznát vettem ezeknek a tanácsoknak.
Nemrég hallottam, hogy meghalt. Váratlanul ért, bár előtte írta, hogy nem érzi magát túl jól.
A minap találkoztam a lányával és megkérdeztem tőle, hogy az anyukája talán csak nem valami vírust szedett össze valamelyik útja során?
Marika, a lánya tágra nyílt, csodálkozó szemmel nézett rám és azt válaszolta: -Anyukám? Hiszen ő még az országhatárt sem lépte át egész élete során! Kiderült,hogy súlyos beteg volt, alig tudott járni és az utolsó éveit tolókocsiban töltötte.
Akkor én ott a bevásárlóközpontban megmerevedtem és nem értettem, miért néznek rám az emberek olyan furcsán. Mert csak álltam és a szememből patakzottak a könnyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése