CICASZÜLÉS

Ilona Bartha Toth, 2012. november 26., 15:20 ·

Ez a mesém abban az időszakban történt, amikor a férjem meghalt, a fiam már kirepült a családi fészekből és én egyedül maradtam.Állandóan búslakodtam, rágódtam az élet igazságtalanságain, szó szerint magamba rogytam. A munkám volt az egyetlen, ami ebből a búskomorságból némileg kizökkentett.A fiam úgy döntött, ez nem mehet igy tovább és egy szép nap beállitott egy pici szőrgombóccal a kezében, mondván, hogy Kittykéről nekem kell gondoskodni.Ettől az időtől fogva megváltozott az életem.

Imádtam ezt a kiscicát. Amikor esténként a fotel háttámláján púpozott háttal harcolt az árnyékával, mint láthatatlan ellenséggel, majd meg ettem. No és többet sose késtem el, mert reggel mindig felpofozott, időben.Gyönyörű hónapok teltek el, nagy egyetértésben, sose volt vele semmi bajom, első perctől fogva szobatiszta volt, mint egy kiskutya, úgy várt engem nap-mint nap haza.

Ez igy ment egészen addig, mig egyszer csak észrevettem, hogy az én cicám mindenki előtt hanyatt dobja magát ( még a postás előtt is ), hizeleg, tekergőzik, furcsa hangokat hallat. Rájöttem, hogy nagy lány lett az én Kittykémből, hirtelen nem tudtam, mit csináljak.Berohantam az irodába és kérdeztem a titkárnőt, nem tud-e valahol egy jóképű kandúrt? Pechemre a főnök pont az utolsó szavaknál jött ki a szobájából és szélles mosollyal azonnal felajánlkozott.Meglepetésemben csak annyit mondtam, hogy nekem egy perzsa kellene.

-Extra kivánságaid vannak-mondta,- szerintem egy perzsa sem tud többet, mint én!

Végül kifejtettem, miről van szó és jót nevettünk.Aztán a sokadik szomszédnál találtam egy csodálatos vörös perzsa kandúrt, elhoztam és éjszakára összezártam őket, de reggelre nagy pofozkodásra ébredtem, igy úgy gondoltam, a nász nem sikerült.Nem is láttam a cicámon semmi változást, még az utolsó nap is a szekrénytetejéről ugrált le.

Aztán szülés előtt bevackolta magát a beépitett szekrénybe.Nem volt gyakorlatom a cicaszülésben,pláne első szülés, gondoltam, hogy itt maradok vele, hátha orvos kell. A titkárnőnek telefonáltam, hogy irjon ki egy nap szabit és lefestettem, mi a helyzet.

Később Csirike, a titkárnő elmesélte, milyen bajba keveredett. A főnök kiszólt neki, hogy küldjön be engem, mert tárgyaló felek érkeztek. Ez egy épitőipari cég volt, ahol állandóan tárgyalni kellett, hol az alvállalkozókkal, hol az ellenőrökkel, ezzel,azzal. Alényeg, hogy az épitkezésekre jutott a legkevesebb idő..

Tehát a főnök keresett és Csirike mondta, ma szabadságon vagyok.

Hogy-hogy szabadságon?- kérdezte a főnök csodálkozva, szokatlan volt neki, mert rám mindig számithatott..

-Icus szülési szabadságon van,-válaszolta ijedten a titkárnő.

A főnöknek még az álla is leesett a csodálkozástól.Hogy aztán mi történt, azt már nem részletezem. De a kollégák minden harmadik hónapban érdeklődtek, mikor megyek szülési szabadságra..