HALKULÓ ZENE
Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.
S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Köszönöm, POET:HU
Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.
poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése