B Ilona Tóthné
Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..
Kép:Tóth Ricsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése