/Erika játékához, játékon kívül/
Sárga fényben ragyogó ifjúság
sárga ruhába öltöztette a lányt,
sárga rózsa virított kalapján,
kezében fehér ló, herceget hoz talán....
Alatta az élet, mint a körhinta forgott,
s ő akarattalanul nem vádolta a sorsot,
amiért a magas hágóról egyre mélyebbre csúszott,
részeg csődörök kisafájához kötötte,
s életét koloncként, mámoros bűnök közt töltötte.
Az ördög boronája törte-zúzta testét,
nem volt strojfa, mely védte volna lelkét,
babonák árnyéka vetült rá, s naponta
szétnyíló szoknyája bűneit takarta.
Csak a szemét, a szemét senki ne lássa!
Fekete kalapját mélyen szemére húzta...
Néha még megjelent lidérces álmaiban
egy ifjú kislány, fekete kalapban,
azon sárga rózsa,kezében lovacska,
délcegen egy deli lovag ült rajta,
-kivel nem találkozott soha,-
s az eltűnt idők homályában
vacogó lelkét felszántotta
a tüskés borona...
B Ilona Tóthné
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése