s nem betörni magányod kirakatát,
nehéz megbírkózni a nem vaggyal,
nélküled üres az éjjel-nappal...
Egy madár vagy a saját kalitkádban,
rácsok gátolnak a szabadulásban.
Kitörni hogyan fogsz,
ha lekötözöd szárnyad?
Vagy önnön rabja maradsz?
Nézd csak, eloldalak,
kinyitom kalitkád ajtaját,
repülj! -aztán úgyis visszatalálsz...
Árva évek alatt megtanultam elengedni,
s nézni a menekülő madarakat
amint a napkelte hívogató szineiben szállnak...
/BI/
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése