A tököt én mindenféle formában szerettem, -szeretném, de valahogy az idén nem értem el vele sikereket.Pedig amerikait ültettem. Szóval akkorák lettek, hogy kétszer kellett ránéznem, hogy egyszer észrevegyem őket, szegénykéim ott lógtak apró termetükkel az elszáradt szárakon.De annál keményebbek lettek..Én semmit nem dobok ki, amiért megdolgoztam, így a tököcskéimet is behoztam a telekről, mondván, majd valami lesz velük.
Estefelé megkívántam a lecsót. De sajnos csak néhány paprikám volt, ami ugye lényeges alapanyag, egy-két paradicsomom és hagymám.Ilyen szorult helyzetekben cukkinivel( ami ugyanolyan, mint a tök, csak az irigységtől megzöldült) szoktam "dúsitani", de most az sem volt itthon. Viszont eszembe jutott a két satnya tököm, meghámoztam és beleaprítottam a lecsóba. Lesz, ami lesz,-gondoltam. Mellé még két virslit is beletettem. Fenomenálisra sikeredett!!
A tököt mostanában jószerivel csak főzelékként fogyasztottam, de lám, mindig van új a nap alatt.Ezt sem én találtam ki..:-)
Főzés közben dúdolgattam férjem kedvenc nótáját: Elszáradt a tök, elszáradt a töknek a szára , tiéd leszek rózsám nemsokára,..károg a varjú a jegenyén..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése