Nem tudom, más gyerekkora milyen volt,
csak a magaméról regélhetek.
Az enyém olyan volt, mint derűs égbolt,
bár néha takarták sötét fellegek..
Ami bennem maradt, az a szeretet.
Apám hegedült, olykor sírt a vonó,
a háború szele még megérintett,
de mi csak azt tudtuk, játszani oly jó!
Esténként, mikor a család együtt volt,
anyám megsimogatta fejünket..
Nyaranta nagyapám izzadt, ekét tolt,
s mi a réten kergettük a lepkéket..
A gyerekkor nekem már történelem,
de éltet, s maradt mosolygó emlékem.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése