ÁBRÁND

KKK. 31. játék
/szonett/

A dogok néha csak úgy megtörténnek..
Vad angyal sikolt a vak éjszakába,
csorba sors fon körül, mint polip csápja,
tőr döfése a reszkető pszichének..

Árnyékként követ a lezáratlan múlt,
megfoszt minden jóra-vágyakozástól,
nem kímél, menekülnél a magánytól,
azt érzed, számodra nincs már egérút.

A dolgok néha csak úgy megtörténnek,
de ne adj esélyt a véletlennek,
nem rendhagyó, hogy mindig rossz szülessen..

A teljesség csak egy ábránd, de higgy,
bízz önmagadban, ne add fel, reménykedj
valami jóban, s benned béke legyen..

B Ilona Tóthné