Óh, ledér ifjúság,
kitűzött céljaid
nem félelem járja át!
Szerelem, bohóság
olyan természetes,
mint fényes napjaid..
Céljaim még vannak,
csak meghuzódnak,
több már az imádság,
nem lüktet lázasan,
-mint rég- a gondolat,
mert a kevély idő
visszafelé nem halad..
Előttem már ködös a táj,
néha villan egy fénysugár,
mintha jelezné, még vagyok,
de kérges testemben már
csak a langyos vér zokog..
B Ilona Tóthné
Kép: Zádor György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése