2017. október 19., csütörtök

A patkány/ játékra

Csak egy jó szó s már érzem, nem vagyok szürke, semmi,
dohos pince sarkában megbúvó patkány,
lehetnék én is egy falábú, kedves kislány,
de ez oly szép,-még álmomban sem merem elképzelni...
Azt mondják, az álomban minden lehetek,
ám ez csak önámítás, mert ha felébredek,
e silány, mocskos élet még keservesebb.

Pedig oly sok színű a szivárvány...

Kislány a szögesdrót mögött

Szögesdrótba kapaszkodik anyja karjában egy kislány,
jó lenne ottlenni, a drót túloldalán,-vágyik otthona után,
de nem emlékszik, hol van, csak azt tudja,
valahol várja szeretett macija.
Durva őrök csizmája tapossa a népeket,
kis testében bizsereg a félelem,
azt gondolja, mindenhol így van ez...
Honnan is tudhatná szegény,
miért okád bűzös füstöt
ez ocsmány lágerben a kémény?

S mi, felnőtt, értő emberek is csak kérdezzük,
miért, miért, te érted ezt?

Bartha Ilona

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése