Álmodás

Sokszor láttalak álmaimban
az elmúlt évek alatt,
azóta is szüntelen kereslek, kutatlak,
mert itt maradtál álmaimban...
Mentünk együtt az idők végezetéig,
léptünk egy ütemre koppant,
mosolyt láttam csillanni ajkadon,
a szürke, borongós hajnalon.
Még mindig kereslek, bár tudom,
már átmentél a fényalagúton,
marcangol olykor a tudat,
szívem hiába, fáradtan kutat.
Álmaimban gyakran látlak,
csendesen állsz, intesz felém,
lassan elindulsz, kilépve a ködből,
halk zene hallik a lombok közül,
én fuldokolva rohannék feléd,
de az álom fogva tart,
s a reggeli ébredéskor
újra ködbevészve elsuhansz.
A földi lét magával ránt
és most te kutatsz...
Én mégis érzem és tudom,
egyszer találkozunk...

B Ilona Tóthné
Kép: Net