tolonganak az emberek,
veszik a díszes portékát,
szaloncukrot, gömböt, pulykát..
Ballagok félve közöttük,
-nem sugárzik a szemük-,
van, aki csak nézelődik,
magában számol, mire telik..
Mintha az ajándék lenne
az ünnep ékes dísze,
az öröm forrása, fénye..
Gondoltok a szeretetre,
a születendő gyermekre?
És én? Milyen lesz nélküled,
angyalként itt bolyong a lelked?
Magam vagyok, választ nem ad senki,
proximus sum egomet mihi.
/Legközelebb én vagyok magamhoz.
Terentinus/
B Ilona Tóthné
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése