ROZSDÁS LEVÉL
Szonett 69.

A kert végében van nekem egy sarok,
ahol csak a rozsdás levél zizzen,
lehullva a vállamon megpihen
s én a zajoktól távol álmodozhatok.

Képzeletem a messzi múltba repít,
látok egy kicsi lányt nagy szemekkel,
tekintete tele kérdésekkel,
amint csodálattal anyjára tekint.

Nekem is lesz családom, gyermekem,
és mesélek majd neki, mint te nekem?
Anyám átölelt s én ölébe ültem..

Azóta sok tavaszból érett nyár,
nyomukban már régen a fakó ősz jár,
kérdésekre a válasz : életem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net