B Ilona Tóth
Reggel már köd szitál,
harmatos a fű, szél fújdogál
október van, de a napsugarak
még szeliden simogatják a fákat.
Mint kis hiddal összekötött nyugalomsziget,
ha kinyitom a kertkaput, a sok fa integet,
óriási fenyőfám ágain meggyvágók ciripelnek,
örülnek a reggeli éltető fénynek.
Én mindenkinek csak egy fát kivánok,
mely alatt ülve feledteti a zajos világot,
hol a lélek pihenve megnyugszik,
nem a hétköznapokkal vetekszik.
Csend van és nincs demonstráció,
csak faágak rezgése és madárszó,
nem hallatszik a politikai lárma,
nem ver adók göcsörtös ostora.
S a Hiradó nem okád naponta vért,
nem öli meg testvér a testvért,
nem bolyonganak betegek az utcán
s ülnek százan kórházak folyosóján.
Én mindenkinek csak egy fát kivánok
Nyugalom-szigeten, mint itt a kertben,
gyönyörködni a szines levelekben,
októberben,csendben, kései napsütésben..
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése