nagyon sokszor belém rúgtál,
sötét hajam ritkítottad,
hófehérre fakítottad,
kitépted egy-két fogamat,
mélyítetted ráncaimat.
De ez még mind nem elég,
meggörbült a büszke derék...
Mit ártott neked a társam?
Meggyötörted, ledaráltad!
A hitem is néha inog,
testemen villog a billog..
De nem lenne fair a dolog,
ha csak a rosszról dalolok.
Adtál örömteli perceket,
testi-lelki szerelmeket,
nyugtató levendula illatot,
színes virágokból csokrot,
fenyőfámon madárfészket,
S ha kérhetlek még, adj tüzet,
mert a szívem érted lüktet...
Én, míg élek hőn szeretlek,
te bús-gyötrelmes, édes Élet!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése