Napnyugta, avagy örök szerelem (1 )
2013. február 1. -
Nemrégiben meglátogatott Zita barátnőm, ő mesélte el az alábbi történetet:
Zsolttal a 45 éves érettségi találkozón jöttek össze, a közben eltelt 30 év alatt nem is látták egymást. Akkor szintén egy találkozón egymás mellett ültek, Zita a férjével volt és a két férfi nagyon jól megértette egymást, beszélgettek, jókedvük volt, az asszonyokat megforgatták a táncparketten.
Zita mindig csinos, szép nő volt, kora ellenére most is az. Zsolt magas, fekete, jóképű fiú volt valamikor, amolyan magányos farkas.
Érdekes volt az ő osztályuk a gimiben.Az övéké volt a "száműzöttek" osztálya, ahová javarészt olyan értelmiségi szülők gyermekeit vették fel, akik nem kívánatos személyeknek számítottak az "átkosban". De a gyerekeket ez nem zavarta, igaz barátokká váltak. Zsolt kicsit kiritt a többiek közül kulák származásával, talán ez is közrejátszott abban, hogy nehezen tudott beilleszkedni a többiek közé, ő a szabadság és a természet gyermeke volt, hallgatag,magának való, Zita szinte észre sem vette.
Az eltelt évek alatt Zita férje nagybeteg lett, állandó gondoskodásra, felügyeletre szorult, közben ő felelősségteljes helyen dolgozott, így sem ideje, sem ereje nem volt, hogy családján kívül mással is foglalkozzon, társaságba járjon. Aztán megözvegyült, a gyerekek is kirepültek a családi fészekből és ő egyedül maradt, de ez a helyzet szinte megváltoztatta, magára talált, élvezte, hogy a maga ura és nem kell senkihez sem alkalmazkodnia.Többen megkörnyékezték, de ő hajthatatlan maradt. Egy-két futó viszony után végleg berendezkedett az egyedüllétre.
Mikor megszervezték a 45. találkozót, Zita nagy örömmel ment el, izgalommal várta a többiekkel a találkozást. Bizony az eltelt évek mindenkiben nyomot hagytak, de mintha lélekben senki nem változott volna.
Mikor Zsolt megjelent, Zita elcsodálkozott, mert egy kisportolt, de kopasz úr állt előtte, akinek- mikor Zitát meglátta, szinte ragyogott a szeme. Aztán a későbbi beszélgetések során kiderült, hogy ő is özvegy, felesége korunk betegségében halt meg és most egyedül él fiával ugyanabban a községben, ahol eddig.
A találkozó nagyon jól sikerült fenn a hegyekben tartották, kirándultak, pecsenyét sütöttek, finom itóka mellett hajnalig beszélgettek.
Zsolt el sem mozdult Zita mellől, talán a kis itókától megjött a bátorsága és bevallotta, hogy mindig szerelmes volt belé és az eltelt évek alatt állandóan gondolt rá.
Megígérte, hogy rövidesen meglátogatja..
(folyt. köv.)
Zsolttal a 45 éves érettségi találkozón jöttek össze, a közben eltelt 30 év alatt nem is látták egymást. Akkor szintén egy találkozón egymás mellett ültek, Zita a férjével volt és a két férfi nagyon jól megértette egymást, beszélgettek, jókedvük volt, az asszonyokat megforgatták a táncparketten.
Zita mindig csinos, szép nő volt, kora ellenére most is az. Zsolt magas, fekete, jóképű fiú volt valamikor, amolyan magányos farkas.
Érdekes volt az ő osztályuk a gimiben.Az övéké volt a "száműzöttek" osztálya, ahová javarészt olyan értelmiségi szülők gyermekeit vették fel, akik nem kívánatos személyeknek számítottak az "átkosban". De a gyerekeket ez nem zavarta, igaz barátokká váltak. Zsolt kicsit kiritt a többiek közül kulák származásával, talán ez is közrejátszott abban, hogy nehezen tudott beilleszkedni a többiek közé, ő a szabadság és a természet gyermeke volt, hallgatag,magának való, Zita szinte észre sem vette.
Az eltelt évek alatt Zita férje nagybeteg lett, állandó gondoskodásra, felügyeletre szorult, közben ő felelősségteljes helyen dolgozott, így sem ideje, sem ereje nem volt, hogy családján kívül mással is foglalkozzon, társaságba járjon. Aztán megözvegyült, a gyerekek is kirepültek a családi fészekből és ő egyedül maradt, de ez a helyzet szinte megváltoztatta, magára talált, élvezte, hogy a maga ura és nem kell senkihez sem alkalmazkodnia.Többen megkörnyékezték, de ő hajthatatlan maradt. Egy-két futó viszony után végleg berendezkedett az egyedüllétre.
Mikor megszervezték a 45. találkozót, Zita nagy örömmel ment el, izgalommal várta a többiekkel a találkozást. Bizony az eltelt évek mindenkiben nyomot hagytak, de mintha lélekben senki nem változott volna.
Mikor Zsolt megjelent, Zita elcsodálkozott, mert egy kisportolt, de kopasz úr állt előtte, akinek- mikor Zitát meglátta, szinte ragyogott a szeme. Aztán a későbbi beszélgetések során kiderült, hogy ő is özvegy, felesége korunk betegségében halt meg és most egyedül él fiával ugyanabban a községben, ahol eddig.
A találkozó nagyon jól sikerült fenn a hegyekben tartották, kirándultak, pecsenyét sütöttek, finom itóka mellett hajnalig beszélgettek.
Zsolt el sem mozdult Zita mellől, talán a kis itókától megjött a bátorsága és bevallotta, hogy mindig szerelmes volt belé és az eltelt évek alatt állandóan gondolt rá.
Megígérte, hogy rövidesen meglátogatja..
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése