Napnyugta,-avagy az örök szerelem ( 2 )

2013. február 4.

" Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak."( Máté ev. 5. rész )

Egy szép nyári nap, egy hétre a találkozó után Zsolt csöngetett Zita kapuján. Zita meglepődött, de örült a férfi jöttének. Együtt mentek el a közeli thermál fürdőbe, szinte ki sem jöttek a medencéből, lubickoltak a meleg vizben, locsolgatták egymást, mint a gyerekek, beszélgettek, viccelődtek.
Párszor még megismételték a fürdőlátogatást, a férfi kedves volt hozzá, előzékeny. Zitában kezdett megmozdulni valami, maga sem értette, olyan régen élt már egyedül, hogy elképzelni sem tudta, hogy ezen a helyzeten változtatni kellene. Hozzá kell tenni, hogy soha nem volt szerencséje a férfiakkal, szó szerint mindenki kihalt mellöle, akivel közeli kapcsolatba került.
Egy késő nyári délután csirkeszárnyakkal teli zacskóval a kezében beállitott Zsolt az asszonyhoz, mondván, hogy gondoskodott a vacsoráról, szokatlan módon két üveg sört is vitt, pedig a kocsi miatt soha nem ivott. Zita ebből arra következtetett, hogy a férfi ott akar aludni.A szárnyakat kirántotta, amig ezzel foglalatoskodott, Zsolt kényelembe helyezte magát a nappaliban és TV-ét nézett.
Vacsora után mindketten a sarokgarnitúrán helyezkedtek el, Zsolt hanyatt feküdt, Zita odakuporodott mellé és visszaidézve a múlt emlékeit, a közös tanulóévek élményeit, Zita csendesen elmosolyodott.
-Soha nem gondoltam volna, hogy mi ketten, valamikor az életben igy fogunk egymás mellett beszélgetni..
-Én mindig tudtam, hogy egyszer itt leszel mellettem-mondta a férfi.
Sokáig beszélgettek még, aztán eljött a lefekvés ideje.
Zitának nem volt idegen, hogy valaki ott alszik nála, sok olyan barátja volt, akik 1-2 napra meglátogatták és a késő estébe nyúlóbeszélgetések után a másik szobában hajtották álomra a fejüket.
Zita megágyazott a " vendég-szobában", ö is lefekvéshez készült a nappaliban, mikor egyszer csak Zsolt alsónadrágban megjelent az ajtóban és zavarodottan kérdezte:
-Én most mit csináljak?
Zita nagyon meglepődött, alig tudott válaszolni.
-Menj és feküdj le, jó éjt!
A férfi kiment és Zita egész éjjel forgolódott.Úgy érezte, Zsolt nagyon félreértette a helyzetet, erre nem számított.

Másnap aztán reggeli után Zita őszintén elmondta az este kialakult helyzetről a véleményét és elnézést kért, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy esetleg a férfi elképzelte. Zsolt nem szólt semmit, de Zita érezte a benne dúló feszültséget.

Egy ideig nem találkoztak. Ez alatt az idő alatt Zita egyre többet gondolt arra, mi lett volna, ha.. Sőt, még el is képzelte!.. Felbolydult a lelkivilága, zaklatott lett és úgy érezte, ez nem mehet így tovább. Soha nem szerette a kétes helyzeteket...Ez a fellángolás már nem neki való, nem fiatalok már. Arra gondolt, ha összejönnének, akkor egy ideig minden szép és jó lenne, de az idő nem áll meg, ebben a korban már senki nem változik meg, ismerte magát, előbb-utóbb egymás idegeire mennének. Ráadásul elveszítene egy jó barátot.
Mikor legközelebb Zsolt felkereste, Zita már megnyugodott, a férfi is mintha megérezte volna a Zitában lezajló érzelmi hullámokat, soha nem kérdezett semmit és célzást sem tett kapcsolatuk alakulására. Mintha lélekbeli megállapodást kötöttek volna.
Lassan mindketten ugyanolyan közvetlenséggel, kedvességgel, vidámsággal beszélgettek, mint a régi időkben. A férfi gondolatai kis szomorúsággal a szemében néha ugyan elkalandoztak, de aztán Zitának mindig sikerült valamilyen témával eloszlatni a "felhőket".
Barátságuk töretlen maradt, talán még meg is erősödött.Zita érezte, jól döntött.

Vége
Kép: Net