Volt egy álmom

Nemrégiben láttam egy filmet és én újra a nagy álmomra gondoltam..

Álma mindenkinek van. Nem is magára az álomra gondolok, nem a jövő terveire, hiszen mindenki szeretné, ha a családja, gyermekei boldogulnának, nincs az az anya, aki ne szeretné, hogy gyermekeinek jobb élete legyen, mint neki volt. Nem, most arra gondolok, hogy minden ember-legalábbis feltétezem-vágyik valami után, amit szeretne megvalósitani, de sokszor reménytelennek tartja, ezért nem is beszél róla, magában titkon őrzi ezt az álmát. Lehet, hogy nem nagy dolgok ezek,de valahogy sem a hely,vagy az idő,-legtöbbször az anyagiak miatt az álom álom marad. A nagyon erős akaratúaknak, a szerencséseknek és kitartóaknak néha sikerül elérni céljukat. De ehhez tényleg szerencse kell, ami kevés embernek adatik meg..

Azért irtam azt, hogy volt egy álmom, mert tudom, hogy már soha nem fog megvalósulni. Az én álmom az ÚT volt. Az ÚT nekem Szent Jakab útját jelenti (Camino de Santiago), a zarándokutat, ami Santiago de Compostellába vezet. Sokat olvastam róla, néztem videókat és valahányszor ezt tettem, vagy hallottam róla, össze szorult a szivem , mint minden olyan dolgon, ami után annyira vágyunk, de tudjuk, hogy
megvalósithatatlan.Voltam már Spanyolországban, Franciaországban is, de gyáva voltam, nem mertem vállalkozni a majd 800 km-es gyalogútra. Fiatalabb koromban az anyagiak miatt, most meg már erőm sem lenne hozzá. Pedig ez a zarándoklás, hegyeken,völgyeken, kietlen tájakon, falvakon és városokon át magányosan, gyötrelmekkel és szépségekkel teli.A magány sok mindenre rávilágit. Az út végére rá jössz, ki vagy, hol a helyed a világban, hogyan viszonyulsz barátaidhoz, egyszóval a sok magányos órán megismered önmagad.

Ez volt az én titkos álmom. Vajon Nektek van-e ilyen-talán még elérhető álmotok?

Kép:Zádor György Imre