A MEGLEPETÉS

Tegnap nem éreztem magam valami jól.Talán az időjárás az oka, ez a semmilyen tél, hogy alig alszom, éjjel felkelek és kinyitom az ablakot, hallgatom a csöndet és mélyeket szívok a levegőből, miközben a rakoncátlan szív egyre gyorsabban kalapál. De gondolom, nem csak én vagyok így.
Izgalom is volt bennem, tudtam, hogy ma megint autókázni kell, bemenni a városba vásárolni. Sose szerettem vásárolni, mert szokatlan a nyüzsgés, némely helyen a sorbaállás, az árúk tapogatása, stb.
Meglátogattam még a húgomékat, beszélgettünk, aztán már épp' indulni készűletem,mikor jött egy telefon, hogy a keresztfiam barátnőjének az anyját szívinfarktussal most vitték be a kórházba. Istenem, alig múlt ötven éves! Ez borzasztó, mit tesz velünk ez a zaklatott élet..
Fáradtan értem haza, elpakolásztam, gondoltam, pihenek egy kicsit. Ilyenkor "felpakolok" újságokkal, olvasgatok, miután a kutyát és a macsekokat elláttam, ezek a legnyugodtabb óráim,teljesen kikapcsolódom.
Aztán egy órával ezelőtt eszembejutott, hogy a karácsonyi dolgokat még nem pakolásztam el, az apróbb ajándékok is még az asztalon hevertek.Megkívántam a csokit és emlékeztem rá, hogy a menyem egyebek mellett küldött egy nagy táblával, amit nem bontottam fel,szép díszcsomagolásban ott feküdt a gyetyák mellett. Eljött az alkalom-gondoltam, most éppen jól fog esni, jó súlyos volt, egy hónapra-való.
Mikor kibontottam, a lélegzetem is elállt, mert egy kis márványtáblát tartottam a kezemben, egy háziáldást!Annyira elcsodálkoztam, hogy még a csokoládéról is megfeledkeztem..

HÁZIÁLDÁS

Hol hit,
      OTT SZERETET
hol szeretet
      OTT BÉKE
Hol béke
      OTT ÁLDÁS
Hol áldás
      OTT ISTEN
Hol Isten
      OTT SZÜKSÉG
               NINCSEN     Köszönöm, Bea, tudod, mire van szükségem!:)

B Ilona Tóthné
Kép: saját