Anyák napjára illatukat ontják,
a pünkösdi rózsa is pompázik...
Lenge szellő rázza a borostyánleveleket,
Anyám, mintha te integetnél könnyes szemmel,
mint mindig, valahányszor búcsúztam tőletek.
Gyakran elém villan egy felejthetetlen kép,
-mint zabolátlan kiscsikók a réten szaladtunk,
szedtük a sok pipacsot, te a fű közt feküdtél,
s mi rád szórtuk a vörös szirmokat,
két szemeden búzavirág kéklett....
Anyánk tündér volt, nevetve átölelt minket,
s az aranysugarak fénylő tüzében
feloldódott a sok könny, lemondás, bánat,
csak szorosan ölelt és szeretett bennünket.
Ilyen voltál, Anyám, pipacs színű szivemmel
hálával telten gondolok rád,
ki kezünket soha el nem eresztette,
légy áldott odafenn, a mennyekbe'!
Tekintetemmel végigsimogatom
a borostyán rezgő leveleit...
/BI/
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése