Shakespeare-i szonett
Megadott szavak: világ, szomorú,szerelem,csoda,menny
Fogaim közt némán vacog a vágy,
nem az égő szerelem tüze hajt már,
de az emberi szív nem egy tört tárgy,
melyet körbefon s mélybe ránt a hínár...
E szomorú világ bennem lüktet,
valami nagy-nagy csodára vágyom,
mely felrázná e szürke életet,
de nélküled marad ez már csak álom.
A fecskék is ülnek útra készen,
új csodák várják őket őszi fényben
s repülnek majd boldog reménységben.
Az én kékmadaram a kék égen
száll, soha nem találom már, úgy érzem,
talán a mennyben egyszer elérem..
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése